Visszaemlékezve már kisgyermekkoromban lelkesen gyűjtögettem a bogyókat a gumibogyószörphöz.

Gyönyörű gyógynövényes memória kártyáim voltak; klasszikus metszetes ábrázolások, latin megnevezésekkel!

Bárcsak meglennének....

Mindig is vonzódtam az avíttas üvegekhez, a rajta foszladozó antik cimkékhez,

a benne úszó különböző szinű matériákhoz.

A folyamat, az alkímia, ahogyan a növények hatóanyagai kioldódnak a különböző folyadékokban...megbabonázott!

Emlékszem, hogy az első tinktúrákat anyukámtól elcsent krémekbe csepegettem.

Az első krémemet ( az un. gyógynövényes csodakencét) ~ 18 éve készítettem, akkor még kísérleti fázisban ajándékozgattam a barátaimnak, hogy próbálják ki.

Gimnázium után, döntenem kellett, hogy gyógynövény és fűszertermesztő szakra megyek vagy (eü.) gyógymasszőr. Egyben biztos voltam, hogy gyógyításra születtem. Elképzeltem magamat, ahogyan a falu szélén élek majd és én leszek a helyi sámán asszony . . .  ez azóta sem változott . . . 

2014ben gyógymasszőr lettem, traumatológia, reumatológia, ortopédia és kökemény anatómia mellett például bőrgyógyászatot is tanultam.

Nagyon hamar, már a suli kezdetén elkezdtem saját olajakkal kisérletezgetni. Emlékszem az első gyömbéres masszázsolaj volt. 

Egyre inkább elkezdtek a gyógynövények abből a perspektívából érdekelni, hogy mire jók KÜLSŐLEG?

Már a gimnáziumban is nagyon sok gyógynövényes könyvem volt, a regények, de még a kötelező olvasmányok helyett is ezeket bújtam. De kevés forrás volt arra vonatkozóan, hogy milyen a hatásuk külsőleg.

Most így visszagondolva, azt látom, hogy bármilyen szakmát választhattam volna, valószínűleg ugyanide sodródtam volna.

A gyógynövények egész eddigi életem során támogattak, vezettek és formáltak.

Miközben másoknak teljes elhivatottsággal készítettem/készítem a gyógykrémeket, közben az én lelkem is gyógyult.

Folyton lázadó, sérült kislányból, erős, tudatos növé cseperedtem.

Balzsam a lelkemnek, hogy növényekkel foglalkozhatok.

Hálás vagyok!